Joel Sternfeld

Joel Sternfeld

Ed Fairburn

Ed Fairburn

Katie Scott

Katie Scott

Kathrin Kuhn

Kathrin Kuhn

Alex Roulette

Alex Roulette

Hollós Ádám

Hollós Ádám

Te tetemszagláló, elhamarkodott sírásó, aki minden jó szóban a gonosz fészkét kutatod, te, aki alszol, mikor mi virrasztunk, és böjtölsz, mikor bővelkedünk, te, aki kicsavart gondolkodásoddal sebhelyeidre és pörkjeidre és pattanásaidra, ótvaras pörsenéseidre vakon rámeredve, ama hollószínű felhő, saját árnyékod előjeléből kecsesen halált jósoltál és mindenféle csapást, a kollegák dinamitizálását, a feljegyzések elhamvadását, az összes szokások lángok közé omlását, hát soha meg nem suhintotta kába sárkobakodat (ó krampusz, itt jön a koporsónk, ó, pestis, elszalasztom a postást), hogy mennél több gyökeret szeletelsz, mennél több hagyma felett könnyezel, mennél tüzesebb a tűz, mennél kerekebb a kanál, mennél keményebben gürcölsz könyökig zsírosan, annál vidámabban gőzöl a csodás, zamatos friss gulyás.

James Joyce, Finnegan ébredése

Ngai-bun Wong

Ngai-bun Wong

Vajon a sok ezer lehetséges észlelés közül miért éppen ezeken akadtam fenn? Ez a háttérben meghúzódó reflexiókkal, emlékekkel, asszociációkkal magyarázható. A tudat mindig aktív és szelektív – megannyi, kizárólag az egyes egyénre jellemző érzés és jelentés terheli, értelmet ad választásainknak és összefűzi észleléseinket. Tehát nem pusztán a Hetedik Avenue-t látom, hanem az én Hetedik Avenue- mat, melyet a saját személyiségem és önazonosságom jelöl ki. Minden észlelést, minden jelenetet mi magunk alakítunk, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Rendezői vagyunk egy filmnek, melyet magunk készítünk – de amelynek éppúgy tárgyai is vagyunk: minden kép, minden mozzanat mi vagyunk, a mienk, a mi alakunk rajzolódik ki benne, ha nincs is más létünk és nincs is más valóságunk, csak ez.

Oliver Sacks, A tudatfolyam sodrában